Avagy hogyan vettem át egy vállalat teljes IT üzemeltetését 2 ÉV alatt, és csináltam rendet a káoszban.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy informatikus, aki tengett-lengett, semmi dolga nem akadt… pontosabban akadt volna, de mint azt később a történetből ki fog derülni, magasról tett rá.
Körülbelül két évvel ezelőtt kaptam egy baráti megkeresést, miszerint nem foglalkozom-e rendszergazdai dolgokkal, mert egy ismerősének nagyon szüksége lenne egy megbízható személyre.
Mint kiderült a beszélgetés folyamán, ezen a ponton körülbelül már egy éve kerestek valakit, csak nem találtak senkit, aki elvállalná.
Itt könnyedén azt mondhatta volna bárki, hogy akkor köszi, de nekem sem kell, elvégre biztos van valami, ami miatt nem vállalták el mások. De én nagyon szeretem a kihívásokat, így azt mondtam, részemről: „Uccu neki!”
Átestünk a kötelező formaságon, mindenki szimpatikus volt mindenkinek, nem sokáig morfondíroztak az ajánlaton, amit adtam, elfogadták és nagyjából kettő hét múlva már meg is kezdhettem a munkát.
Elvárható lett volna szerintem, amire számítottam is, hogy az első „munkanapon” az előző rendszergazda szépen elmond mindent, megmutogatja a dolgokat, lényegében, hogy átadja a munkaterületet… de nem.
Ő dobbantott, én megérkeztem, csókolom.
Senki nem tud semmit…
A megbízás egy fájlszerver és a kliens gépek karbantartásáról szólt.
Egyéb információ híján, elkezdtem hát felderíteni a terepet.
Gyorsan kiderült, hogy az egy fájlszerver az igazából 3 és egy-egy Synology NAS-ról van szó.
És az is világos lett, hogy összesen 70 számítógépről van szó, de ezek 5 telephelyen vannak, illetve 10db laptop, ami nagyjából soha nincs egyszerre egy helyen.
Kezdetét vette a leltározás, hogy megtudjam, milyen gépekkel és szoftverekkel állunk szemben, illetve, hogy a fájlszerver miket tartalmaz, hol van a biztonsági mentés, stb.
Hemzsegett a hely a memória hibás, kattogó merevlemezes és a már akkor is 10+ éves gépektől. Nyilvánvaló volt, hogy ezeket minél előbb le kell cseréljük. Annál is inkább, mert a legfrissebb operációs rendszer a Windows 8 volt, Office 2013-al.
A számítógépek leltározását követően elkezdtük keresni a licenc kulcsokat. A 70 szükséges Windows és Office kulcsból 12 és 8 darab került csak elő…
Magyarországon tapasztalatom szerint viszonylag kevés az olyan vállalkozás, akik megengedhetik maguknak egyszerre 70 számítógép lecserélését, így egy stratégiai és pénzügyi megbeszélést követően nekiláttunk – volna – a számítógépek és szoftverek megújításának, hogy az legalább haladjon, miközben rendet vágunk a fájlszerveren, de éppen az előtt, hogy benyújtottam volna a két éves tervet,
2 gép egyik napról a másikra már nem kapcsolt be többet.
Ez némiképp felülírta a beszerzési stratégiát, mert azonnal kellett cselekedni. Ajánlat küldés 2 gépre és szoftverekre, megrendelés, összeszerelés, telepítés, beüzemelés… csak ezen a ponton újabb problémába ütköztünk. Senki nem tudta a fájlszerverhez tartozó felhasználó nevét és jelszavát. Gondoltam én, hogy biztos van egy struktúra, hogy mondjuk Makkos Gizi felhasználó neve mgizi vagy makkosg, vagy valami hasonló, de nem volt itt semmi féle rendszer kérem szépen. Egységesen admin felhasználóval csatlakozott mindenki a fájlszerverre.
Itt bármennyire is rosszul hangzik, elsődleges szempont az volt, hogy a felhasználó tudjon dolgozni, így admin felhasználóval felcsatlakoztattam a szervere, és a munka mehetett tovább zavartalanul.
Következő lépés mindenképpen a szerver gatyába rázása kellett, hogy legyen, mert az semmi képpen nem állapot, hogy fű-fa-virág admin felhasználóval garázdálkodik a szerveren.
Mivel birtokában voltam így már a legfőbb felhasználónak a szervere, így beléptem és megvizsgáltam, miről is van szó.
A legrosszabbra számítottam és sajnos be is igazolódott a félelmem…
2 lemezes NAS-ról lévén szó, kettő darab merevlemez látta el a fájlok tárolását. Ez esetben megszokott az a konfiguráció, hogy az egyik lemez a másik tükrözésével tárolja az adatokat, tehát egy lemez meghibásodása esetén, a másikon még mindig elérhető marad az összes fájl.
Nem úgy ezesetben. Itt kedves olvasóink, össze voltak fűzve a lemezek, ami annyit tesz, hogy a két lemez kapacitása összeadódik, így nem vesztünk tárhelyet, ellenben
Bármelyik lemez meghibásodása esetén az összes adat elvész!
Biztonsági mentésről persze senki nem tudott semmit, így visszatértem egy külső merevlemezzel, azonnal elkezdtem a menteni a menthetőt, mielőtt még visszaállíthatatlan probléma adódik, és míg a mentés folyt, már el is kezdtem kidolgozni az ajánlatot a fájltárolás megújítására.
Nem volt egyszerű dolgom.
Szem előtt kellett tartani, hogy a számítógépek cseréje eleve elég nagy költségvetési hiányt fog okozni a cég életében, és ezt most még megfejeljük egy szerver beszerzéssel is.
Mindenképpen költséghatékony megoldást kellett kitalálnom, ami ellátja a feladatot, és megfelelően biztonságos, nem úgy, mint a jelenlegi rendszer.
Egy központi NAS jött ki a legjobb ár-érték arányban, amire minden felhasználó rá tud csatlakozni interneten keresztül, egy helyen tárolhatják az adatokat, a megfelelő jogosultsági szintekkel korlátozhatjuk a felhasználók által elért mappákat, és egy helyről végezhetjük a biztonsági mentést is.
Mivel a szerver prioritást élvezett az adatbiztonság érdekében, így ez volt a következő lépés.
Minden felhasználói fiókot létrehozni, megfelelő mappákat létrehozni, beállítani a csoportokat, jogosultságokat, felmásolni az adatokat és beállítani a biztonságos távoli elérést, hogy ne csak helyi hálózaton legyenek elérhetőek a fájlok.
Na meg persze minden egyes számítógépen beállítani az elérést, megtanítani a felhasználót az új szerver elérésére és hamár oktatás, némi informatikai biztonsági tudnivalókkal is elláttam mindenkit, hogy lehetőleg ne egy PostIT papírkán legyen kiírva az üzenőfalra a jelszavuk, legyen a jelszóban kisbetű-nagybetű-szám, meg hasonlók, tényleg csak nagyon az alapok.
Ahogy teltek a hetek, kiderült, hogy az előző rendszergazdát nagyjából fél évente látták, akkor is a Gyakori kérdéseken kutakodott válaszok után a megoldandó feladatra. Nem vette fel a telefont amikor keresték, de még csak vissza sem hívta őket. Nagyjából minden 3. gépen tört szoftver futott (ez mondjuk megmagyarázza, hogy miért nem találtunk megfelelő mennyiségű licenc kulcsot).
Folytatódhatott hát a számítógépek cseréje, ami a kezdeti kapkodás után egy kellemes, kiszámítható folyamat volt, havonta egy-egy esetben fordult elő csak olyan gépmegállás, ami váratlan volt, mert mondjuk egy korábban teljesen hibátlan tesztet produkáló memória, processzor, alaplap, tápegység, egyszer csak nem működött tovább, de ezeket a korábban lecserélt gépek használható alkatrészeiből minden alkalommal tudtuk orvosolni, és a következő beszerzéskor ezeket a gépeket cseréltük.
Minden megoldható, csak a megfelelő szakember kell hozzá!
Az előző rendszergazda azóta is Egyéni Vállalkozóként tevékenykedik Rendszergazdai szolgáltatásokat nyújtva más cégeknek.
Ez a cég viszont azóta is nagyon hálás, hogy rend és biztonság lett, nincsen minden második nap valami probléma a gépekkel, és hogy az informatika most már nem egy nyűg, hanem megbízhatóan a munkájuk gyorsítására tudják használni a gépeket.
Körülötted is lehetnek hasonló problémák?
Kérd ingyenes konzultációnkat ide kattintva!